Világunk színes, különbözőek vagyunk.

Ezek tudatában hisszük, hogy mindannyian úgy élhetünk teljes életet, ha egy iskola a világot szimbolizálja: szőke és barna, magas és alacsony, optimista és pesszimista, sérült és ép, mind-mind életünk részei.

Intézményünk indításakor azt a célt tűztük ki, hogy halmozottan sérült gyermekeink ép gyermekekkel járjanak egy iskolába, de úgy, hogy a tanterem ajtaja mögött mindenki a saját tanmenete szerint haladjon, viszont legyen lehetőség találkozásra.

A Dunakeszin működő Krisztus Király Római Katolikus Általános Iskola befogadta a Veni Vidi Vici Alapítvány diákjait, két tantermet biztosított számunkra, és ezzel lehetővé tette az országban jelenleg egyedülálló szociális integráció létrejöttét.

A rendelkezésünkre bocsátott tantermet tanulócsoportunk igényeihez alakítottuk ki, így jelenleg egy osztályterem és egy egyéni fejlesztő termet használunk.

Az ép diákok a NAT szerint haladnak saját tantermeikben, a sérült diákok pedig speciális tanmenet szerint tanulnak. A lehetőség viszont adott: szünetekben, ebédidőben, ünnepségeken, az udvaron stb. találkoznak a gyerekek.

Hisszük, hogy ez a felállás mindkét gyerekcsoport életét pozitív irányba mozdítja:

• a sérült gyermekek jó példát láthatnak maguk előtt: szociális viselkedés, kommunikáció
• a sérült gyermeket nevelő szülők részesei lehetnek egy igazi iskolának, ahol mindenki számít és ahol nincsenek a gyermekek elkülönítve a világtól
• az ép gyermekek nyitottabbak lehetnek a világra, hiszen olyan új dolgokkal találkozhatnak, amiben eddig nem volt részük. Csapatjátékot, segítőkészséget, együttműködést, toleranciát tanulhatnak.
• az ép gyermekek szülei szintén megismerkedhetnek egy számukra eddig ismeretlen világgal, ahol fontos az elfogadás, nyitottság, ezáltal boldogabbak, elégedettebbek lehetnek attól a tudattól, hogy saját gyermekük ép.

Tapasztalatból mondhatjuk, hogy a szociális integráció megvalósult, méghozzá gördülékenyen és természetesen! Kiemelnénk, hogy a befogadó intézményünk átlagon felüli nyitottsággal állt a szociális integrációhoz.

Az ép gyerekek egy speciális érzékenyítő programban vettek részt, (lásd Egyesület az inklúzióért honlapja) ahol megismertettük velük a sérült gyermekek világát. (lásd érzékenyítés menüpont). Korábban azt tapasztaltuk, hogy addig „félünk” a másságtól, míg nem ismerjük meg azt. Ennek tudatában, az érzékenyítés során az ép diákok megtanulták mi a sérült idegrendszer, hogy kerekesszék a neve és nem tolószék, hogy azért, mert valaki nem tud beszélni, lehet szemmel, gesztussal is kommunikálni.

Nemcsak ismeretségek, barátságok is kialakultak gyermekeink között. Kijelenthetjük, hogy a szociális integráció csodálatos!

A várható pozitív hatások bizonyítása miatt, együttműködünk az Emberi Erőforrások Minisztérium, Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság szociológusával, hogy tanulócsoportunkról és működéséről szociológiai tanulmányt készítsen a 2018/19-es tanév során.

A tanulmány eredménye megosztásra kerül a sérült gyermekek oktatásával foglalkozó szakemberekkel (többek között az Emberi Erőforrások Minisztérium, Fogyatékosságügyi és Rehabilitációs Főosztályvezetőjével), mert reményeink szerint ez a modell megoldást jelenthet több Budapesttől távol élő családnak, ahol a speciális intézmények gyakorlatilag elérhetetlenek.

Jelenleg Magyarországra jellemző, hogy sok vidéki általános iskola rendelkezik üres tantermekkel, melyek átalakításával képesek lennének befogadni az SNI-s gyermekeket, ami hosszútávon fontos lenne a család, a gyermek és az egész társadalom számára.