fbpx

PEDAGÓGUSAINK

NÉMETH NIKOLETT

Németh Nikolettnek hívnak, s amióta az eszemet tudom pedagógus szerettem volna lenni. Ezért választottam a Hunyadi Gimnázium és Szakközépiskola pedagógia szakát, már gyermekként. 

Nagyon korán megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy konduktorrá akarok válni. Gimnáziumban éppen a délelőtti gyakorlatomat töltöttem egy olyan óvodai csoportban, ahol volt egy mozgássérült kislány is. Az udvaron játszottunk a sok kisgyerek, s Ő csak állt és fogta a kezem szinte egész délelőtt. Később észrevettem, hogy nagyon nézi a mókuskereket, megkérdeztem tőle: miért nem próbálja ki?! A kislány nagyon meglepődött, mire megszólalt volna már két másik gyerek mondta hogy: „ De hát Ő nem tud!” Erre én azt válaszoltam, hogy ha szeretné, biztosan menne neki!

A picilány meglepődött arccal nézett rám, láttam hogy kíváncsi. Fogtam, és felraktam a mókuskerékre, majd amit akkor láttam azt sohasem fogom elfelejteni. A szája hirtelen a füléig ért, elkezdett kiabálni hogy mindenki lássa, és ahogy bírta, teljes erőből hajtotta a kereket. Amikor levettem róla, a hatalmas nagy kék szemeivel rám nézett, és azt mondta: „Én téged nagyon szeretlek!”  Azt hiszem a pályaválasztásom során ez volt a legmeghatározóbb pillanat.

Azóta is csodálattal nézem nap mint nap a gyermekek kitartását, akarni vágyát. Szeretem a közös megoldásokat, a kitűzött célokat melyek motivációt adnak. 

Higyjétek el megéri a kitartó munka, mert az mindig gyümölcsözik. Látni a boldoságot a kicsi arcukon, számomra mindig felbecsülhetetlen. Ha pedig a sikernek Te is részese lehetsz, az igazán fantasztikus dolog!

Ha az alapítványt címszavakkal kellene jellemeznem a szociális integráció után az elhivatottság, együttműködés és a családias légkör, összetartozás, és a komoly munka, közös erőfeszítés a ránk bízott gyeremekek jövőéért, biztosan szerepel a listán.

Őszintén részese szeretnék lenni a Veni Vidi Vici Alapítvány egyedi kezdeményezésének. Szívből remélem hogy pozitív példa leszünk, és az alapítvány mintájára egyre több olyan iskola alapul ahol, bár a tanórák és a fejlesztések külön zajlanak, a szünetekben a gyermekek megismerhetik egymást, és együtt játszhatnak! Azért választottam a Veni Vidi Vici alapítványt, mert szeretek csapatban dolgozni, s izgalmas új kihívásnak tartom. S mivel az alapítvány neve “Jöttem, láttam, győztem”, úgy gondoltam: Jönnék, hogy láthassak, hogy győzhessek!

Szabadidőmben, ha tehetem utazom, szeretek szép tájakat, más kultúrákat megismerni, olvasni, moziba járni.

Szerencsés vagyok, mert a családom kezdetektől fogva támogatta, hogy terapeuta legyek sérült gyermekek mellett, így nem volt számukra meglepetés, amikor a Pető Intézetet választottam, hogy továbbtanuljak a felsőoktatásban.

Véleményem szerint a szociális integráció roppant fontos dolog, amit erősíteni kellene ma Magyarországon. Hiszen, ez mindkét gyermekcsoport életét pozitív irányba mozdítja. Az ép társak toleranciát, segítségnyújtást tanulnak és gyermeki természetességgel sajátítják el hogyan éljenek együtt sérült társaikkal. A sérült gyermekek pedig jó példát látnak maguk előtt a szociális viselkedés terén.

Back to top