DIÁKJAINK
Intézményünk halmozottan sérült gyermekek ellátására specifikálódott (lsd: Oktatás), különös tekintettel CP-s gyermekekre (lsd lentebb).
Pedagógusaink (lásd Pedagógusaink menüpont) a Diákok egyéni igényeit figyelembe véve csoportos és egyéni tanórákat, fejlesztő órákat tartanak. Minden iskolaköteles gyermek az év elején és közben is állapotfelmérésben részesül, melyre épül egyéni órarendje, figyelembe véve saját céljait.
Pedagógusaink rendszeres tantestületi üléseken folyamatosan nyomonkövetik, elemzik a gyermekek fejlődését és adott esetben változtatnak a fejlesztési terven, annak érdekében, hogy a gyermek minél könnyebben és hatékonyabban érje el kitúzött céljait.
Iskolai programunk a konduktív pedagógiára épülve egészül ki gyógypedagógiával, gyógytornával, logopédiával, szomatopedagógiával, evésterápiával, igény szerint tiflopedagógiával.
Fontosnak tartjuk, hogy a diákok önmagukhoz mérve és közösen is eredményt érjenek el, miközben csoportban (és emelt számú) egyéni tanórákkal megtámogatva haladnak előre a tanulásban. Kiemeljük, hogy az iskolában eltöltött idő minden perce minőségi perc kell legyen, figyelembe véve a gyermek igényeit, személyiségét. Hisszük, hogy a tanulás csak vidáman és boldogan hatékony, ennek érdekében rugalmasan alkalmazkodunk a gyermek napi „hangulatához” is.
A fentieket a szociális integrációval tovább támogatjuk, melynek során a sérült gyermekek napi kapcsolatba kerülnek ép társaikkal. Diákjainknak a tanórák közötti szünetben, az iskolai ünnepségeken… pedagógusaink kíséretében lehetősége van kapcsolatba kerülni az ép diákokkal, melynek előnyei felbecsülhetetlenek.
CEREBRÁLIS PARÉZIS
Cerebral palsy, magyarosítva Cerebrális parézis, rövidítve CP.) Központi idegrendszeri sérülést jelent, mely agyi károsodás okozta állapot, aminek a mozgásfogyatékosság a fő tünete.
Tudomásunk szerint Magyarországon évente 90-100 ezer gyermek születik. Közülük 200 baba (gyakoriság 0,2%) a központi idegrendszer károsodása miatt kialakult mozgásfogyatékossággal, cerebrális parézissel jön világra.
A cerebrális parézis csoportnév alatt mindazokat a nem előrehaladó idegrendszeri (maradvány) állapotokat értjük, melyeknek mozgásfogyatékosság a fő tünetük. A központi idegrendszeri károsodás a fejlődés korai időszakában következik be, és az állapotban az életkor előrehaladtával súlyosbodhatnak a tünetek, ami betegséggel, műtétek sorozatával járhatnak.
Az idegrendszeri károsodások túlnyomó többsége (kb. 75 %) a méhen belüli fejlődés alatt, legritkábban a születés körül (kb. 5%) vagy születés után a korai fejlődés időszakában keletkezik (kb. 15 %) Okai különfélék: oxigénhiány, agyvérzés, helyi vérellátási zavar, infarktus, vérzés, gyulladás, mechanikus sérülés, genetikai okok.
Az első tünetek súlyosabb esetekben a hozzáértő és tapasztalt szakember számára már újszülött korban felismerhetők, ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk a gyanújelekre és ha szükséges, minden kisbaba átessen szűrésen. Az enyhébb formák tünetei is 6 hónapos kor körül szembetűnőek lehetnek, de sajnos előfordul, hogy a gyermeket szakember nem látja időben, így csak 1-3 éves kor körül ismerik fel a központi idegrendszer károsodásának tényét. Annak ellenére, hogy a CP elsősorban mozgásbeli fogyatékosságot jelent, gyakran más funkciók is károsodhatnak.
Az érző funkciók károsodása szinte minden esetben kísérik a motoros zavarokat, de szubjektív voltuk miatt nehezebben felismerhetőek, különösen fiatal korban. Sérülhet továbbá az érzékszervek működése – hallás, látás (10-20%-ban) – és az értelmi (20-30%) és érzelmi működések is. A beidegzési zavar miatt a végtagok izomzata és az ízületek a fejlődés kapcsán változhatnak, kóros ízületi beszűkülések, kontraktúrák alakulhatnak ki. Továbbá az epilepszia gyakorisága is magas ezeknél a gyerekeknél, kb. 30%.
A cerebral paresis egy állapot, épp ezért orvosi értelemben nem lehet/ érdemes gyógyulásról beszélni. A CP nem betegség, hisz nincsen rá gyógyszer. Bár az agyi károsodás végleges, az agyra jellemző tanulékonyság, az agy formálhatósága, plaszticitása lehetőséget ad arra, hogy (korai) beavatkozással, fejlesztéssel a sérült funkciók javuljanak, az idegrendszer épen maradt részei átvegyék a sérült részek működését, illetve, ha a sérült működések nem helyreállíthatóak, más, kompenzációs stratégiák kialakításával segíteni lehet a CP-s emberek életét, ezáltal esélyük nyílik az önálló teljes életre.
Fontos a korai felismerés, és a lehető legkorábbi beavatkozás, továbbá a károsodott működések felmérése, ezek súlyosságának megállapítása. Mindezek után kezdődhet meg a korai fejlesztés, a működések helyreállítása, a kompenzációs stratégiák kialakítása, vagyis a sérült gyermek habilitációja, rehabilitációja, a szakmai csapat, azaz a szakemberek bevonásával.
Mind a korai, mind a későbbi fejlesztés összetett orvosi, pedagógiai, pszichológiai és szociális tevékenység. Kiemelten fontos, hogy a gyermekkel foglalkozó szakemberek együtt, csoportban dolgozva végezzék munkájukat.
A halmozott fogyatékosság meghatározása
„A súlyos és halmozott fogyatékosság az egész élet során fennálló állapot, amelyre jellemző, hogy a testi struktúrák károsodása következtében a speciálisan humán funkciók – mint a kommunikáció, a beszéd, a mozgás, az értelem és az érzékelés-észlelés – minimálisan két területén súlyos vagy legsúlyosabb mértékű zavar mutatható ki. Ennek következtében az érintett személy pszichofizikai teljesítményei extrém mértékben eltérnek az átlagtól, így tevékenységeiben erősen akadályozottá válik, és társadalmi részvételében jelentősen korlátozott lehet. A súlyos és halmozott fogyatékosság hátterében rendszerint a korai életszakaszban bekövetkező, a központi idegrendszert érintő komplex károsodás áll. A fogyatékosságok a legkülönfélébb kombinációkban és súlyossági fokozatokban, esetleg eltérő időben jelenhetnek meg.
A fenti fejlődésbeli eltérések és tevékenységbeli akadályozottságok a pedagógiai megsegítés, nevelés, oktatás, fejlesztés szempontjából sajátos nevelési igényként jelentkeznek. E tanulók speciális segítséget igényelnek szükségleteik kielégítése, egészségük megtartása, az emberi, a dologi és természeti világhoz való viszonyuk kialakítása és a társadalom életében való aktív részvétel érdekében. Egész életükben a környezet fokozott mértékű és folyamatos, komplex segítségére, támogatására utaltak, személyiségük kibontakoztatása és életminőségük javítása érdekében nevelés- oktatásra van szükségük.” (3. számú melléklet a 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelethez)”
Mint minden gyermeknél, a CP-s gyermekek életében is kulcsfontosságú a támogató család, környezet a szülők hozzáállása, elfogadása és szeretete a gyermek neveléséhez.