PEDAGÓGUSAINK

A nevem Barki Lilla. A kezdetek kezdetén az motivált engem, hogy ezt a pályát válasszam, hogy szerettem volna olyan szakmát választani, amivel jót tehetek, segíthetek az embereknek. A gyerekekkel pedig mindig jól tudtam bánni, és szeretek kreatívkodni, új dolgokat kitalálni, ami kell is a gyerekekkel való gyógytornához. A minden napi motivációmat is egyrészt a szeretet adja, amit a gyerekektől, szüleiktől vagy a felnőtt betegeimtől, másrészt a támogatás, amit a családomtól kapok.

Nagyon szép kezdeményezésnek tartom a Veni Vidi Vici Alapítvány tevékenységét, csodálom amit sikerült elérniük, és követendő példának tartom. Ha néhány szóval jellemezhetném az alapítványt, akkor azt mondanám: érték, kincs, csodavilág, úttörő. Ráadás, hogy mostanában kevesebb gyerkőccel dolgozhattam, és már nagyon hiányoztak, emiatt is öröm nekem most együtt dolgoznom a Veni Vidi Vici Alapítvánnyal.

A szociális integrációt nagyon hasznosnak és szükségesnek tartom. Fontos lenne, hogy mindenki már gyermekkorában találkozzon fogyatékkal élő embertársaival, hogy a mindennapi életük részévé, természetessé váljon az, hogy a különbségek ellenére is emberek vagyunk, egy közösség, amihez mindenki mást és különféle módon tesz hozzá. 

Fontos lenne, hogy mindig gondoljunk azokra, akik hátránnyal indulnak, ne tegyünk úgy, mintha nem léteznének, hanem legyen természetes, hogy nyitott szemmel járunk, és segítünk ahol kell, hogy olyan megoldásokat keresünk például a közlekedésben, építészetben, amely nem csak a fizikailag egészségeseknek kedvez.

Ez a gondolat, gondolkodásmód pedig a legtökéletesebben gyermekkorban ültethető el.